Klagenfurt

2011. december 1-től 2012. augusztus 1-ig 8 hónapot töltöttem feleségemmel Klagenfurtban, ahol munkahelyi kiküldetés keretében a helyi egyetemen végeztem informatikai kutató munkát. Eközben vasárnaponként rendszeresen látogattam a helyi gyülekezeti alkalmakat, így betekintést kaphattam az életükbe is. Ebben a beszámolóban az ausztriai gyülekezeti életről szerzett személyes tapasztalataimat szeretném megosztani.

Klagenfurt Karintia székhelye, ami Ausztria legdélebbi tartománya. A városnak mintegy 90 ezer lakosa van. A templomok többsége katolikus, de két evangélikus gyülekezet is van a városban. Mi a Johanneskirche-be (magyarul János-templom) jártunk, ami csaknem 150 éves evangélikus templom. Itt érdemes megjegyezni, hogy a katolikusokéhoz hasonlóan itt az evangélikus templomoknak is van külön nevük. A másik evangélikus templomot „Christuskirche”-nek, azaz Krisztus templomnak nevezték. A számos németnyelvű katolikus egyházközség mellett a városban működik horvát katolikus közösség is, sőt a szerb ortodox egyház is jelen van. A történelmi felekezetek mellett számos szabadkeresztyén kisegyház is megtalálható.

A sok hasonlóság ellenére az istentisztelet itt kicsit más, mint nálunk. Egy liturgiai reform eredményeképpen az istentisztelet rendje sok mindenben emlékeztet a katolikusokéra. Szembetűnő eltérés, hogy Úrvacsorát még gyerekek is vehetnek, nem kötik konfirmációhoz. Emiatt mindig két kelyhet használnak az Úrvacsora-osztás során: csak az egyikben van bor, a másikban szőlőlé, és mindenki választhat, hogy melyikből kér. Körülbelül kéthetente tartanak gyülekezeti kávéházat az istentisztelet után, amikor beszélgetni lehet a többi gyülekezeti taggal egy kávé vagy tea és sütemények mellett.

Volt egy-két olyan alkalom, amikor feltűnően sokan jöttek el a templomba. Az egyik ilyen ünnep húsvétkor az evangélikus istentisztelet volt. Arra gondoltunk, hogy biztos nem lesz rajtunk kívül senki sem a hajnal félötkor kezdődő alkalmon. Ehhez képest tömve volt a templom. A templom előtt a szabad ég alatt kezdődött az istentisztelet, majd a templomban vártuk a napfelkeltét. Utána közösen fogyasztottuk el a húsvéti reggelit, ami hasonlított a mi húsvéti ételeinkhez, főtt tojásból, sonkából, kolbászból és sajtokból állt. Máskor az okozott meglepetést, hogy a konfirmációi istentiszteletre olyan sokan jöttek el, hogy nem tudtunk leülni. Pedig két külön konfirmációt is tartottak, mert olyan sok konfirmandus volt.

A mi énekeskönyvünkben is számos német szerzőtől származó dal található, számomra külön élmény volt ezeket az eredeti nyelven énekelni. Örömmel fedeztem fel az osztrák énekeskönyvben, hogy három olyan dal szerepel benne, amit magyarok írtak.

Az ökumenikus imahét egész másképp nézett ki, mint nálunk. Itt egyetlen alkalmat szerveztek, amikor a résztvevő felekezetek tagjai végiglátogatták egymás templomait. Négy templomban jártunk, mindegyikben énekeltünk, és egy rövid prédikációt hallgattunk meg. A templomok közt énekelve, gyertyákkal vonultunk az utcán. Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget. Klagenfurtban négy felekezet vett részt ezen az ökumenikus összejövetelen: római katolikus, evangélikus, ókatolikus (ők a XIX. század végén váltak külön a római katolikus egyháztól, mert nem értettek egyet az akkor hozott pápai dekrétumokkal) és szerb-ortodox.

Érdekes volt a templomok éjszakája is: felmehettünk a harangtoronyba, bemutatták az orgonát, szép koncerteket hallgathattunk, idegenvezetéseket tartottak a templomban, bejuthattunk egyházi kincstárba és gyönyörködhettünk freskókban, amiket máskor csak belépő ellenében lehetett megtekinteni.

Noha most Ausztriában a túlnyomó többség katolikus, annak idején a reformáció tanai itt is gyorsan terjedtek. A lakosság többsége itt is Luther tanait követte. Viszont a Habsburg császárok támogatásával az ellenreformáció során ismét katolikussá vált az ország. Eközben voltak olyanok, akik úgynevezett kripto-protestánsok maradtak, akik titokban a lutheri tanokat vallották, és megőrizték a Bibliájukat majdnem két évszázadon keresztül, amíg nem gyakorolhatták szabadon a hitüket.

Ausztriában sokkal több egyházi ünnepet nyilvánítottak munkaszüneti nappá, mint nálunk. Például a vízkereszt, a mennybemenetel és több Mária ünnep is piros betűsek a naptárban.

Hazautazásunk előtt az utolsó hétvégén egy Klagenfurt melletti népszerű üdülőhelyen (Maria Wörth) mentünk istentiszteletre. Ez a hely a keresztyén misszió egyik központja volt a IX. században és napjainkban is fontos zarándokhely a katolikusok számára. A katolikus és az evangélikus felekezetek közti mostani jó kapcsolatot jól szemlélteti, hogy az evangélikus istentiszteletet itt egy régi, középkorban épült katolikus templomban szokták megtartani.

Érdekesnek találtam, hogy a vallás Ausztriában sokkal inkább természetes része az életnek, mint nálunk. Például az ádventi programnaptárba a koncertek és különböző rendezvények mellett bekerülnek az ünnepi szentmisék is. Az egyetemen a hírek közt a különböző tudományos előadások és kulturális programok mellett az egyetemi katolikus és evangélikus gyülekezet programjai is szerepelnek. Tetszett, hogy vannak olyan közlekedési tájékoztató táblák, amelyek a nálunk is ismert múzeumokat, éttermeket vagy kórházakat jelölő táblákhoz hasonlóan mutatják, hogy merre van a templom, és feltüntetik, hogy ott mikor tartanak istentiszteletet. Találkoztam olyan munkahelyi felvételi kérdőívvel, amelyen rákérdeztek az jelölt vallására is. Itt fedeztem fel, hogy kétféle evangélikust különböztetnek meg: „evangelisch A.B.” és „evangelisch H.B.” Az elsőben az „A.” Augsburgot vagy magyarul Ágostát jelenti, tehát az ágostai hitvallású evangélikusokat, akik nálunk az evangélikusok. A „H.” pedig a helvét hitvallásra utal, vagyis a reformátusokat jelenti.

Több kis evangéliumi szabadegyház is tevékenykedik Klagenfurtban. Az egyik magyar csoportot is indított. Itt a helyi hívő magyarok tartanak vasárnapi missziós Biblia-órát a környéken élő magyaroknak. Igyekeznek ügyes-bajos dolgokban is segíteni egymást, német nyelvtanfolyamot szerveznek, és közösséget nyújtanak az itt élő magyaroknak. Ez nagy segítséget jelenthet különösen azoknak, akik újonnan érkeznek Ausztriába, és munkát keresnek egy teljesen idegen környezetben. Így sokan olyanok is eljönnek egy ilyen alkalomra, akiknek egyébként soha nem jutott volna eszükbe, hogy gyülekezetbe menjenek, és igével foglalkozzanak. Érdekesség az is, hogy itt idegenben eltűnik a különbség a különböző országokból érkező magyarok közül, akár Magyarországról, Erdélyből vagy Vajdaságból érkeznek.

Havonta egyszer tartanak magyar katolikus misét. Egy fiatal erdélyi pap tartja, aki két évre vállalta, hogy szolgál osztrák faluban német nyelven, de emellett foglalkozik az itteni magyarokkal is. Ide különböző korosztályok jutnak el, sokan évtizedek óta élnek már itt. A mise végén mindig leülhettünk egy asztal köré, ahol magyaros házi sütik mellett ismerkedhettünk meg a közösség tagjaival. A kint tartózkodásunk egyik legszebb kirándulása az volt, amikor a pap meghívott minket abba a faluba, ahol a szolgálatát végzi. Ez a település gyönyörű magas alpesi hegyek közt található, és sok-sok vízesést csodálhattunk meg.